A köd lánya

Lehettem volna a köd lánya, a köd olyan édes egy hideg napon, az ege fehér, és az utcái üresek, olyan üresek, mint egy áttört szív, fent és lent, vagy például a száraz ágak lánya. lehetett volna sápadt, melegen sápadt, Mint valami kandalló, vagy kidöntött fa, egy elhagyatott út szélén, lehettem volna az éjszaka parfümjének gyermeke, vagy valami, amit a falra akasztottak emlékül, vagy egy ezüstlánc valakinek a nyakán, felhő gyermeke messze, magányosan, mintha hiába.

Lehettem volna egy félhomály barátja, soha nem vagyok magányos, nem vagyok olyan nyomorult, nem hallok zenét, nem hallok semmit, ami a lelket táncolja, de világítok.

Ha madár vagy, nem pusztul el, hanem egy darab életet veszít, ha nem énekel.
Mi lenne, ha glória lennél egy angyal fején?